Már nem akarlak meghódítani,
álmomban látott kép vagy,
és én nem kereslek ébren,
majd ha tudlak, nem kereslek.
Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni,
mohó markolással és cirógatással.
Tévedés, hogy megszerettelek,
nem megszerezni, nem birtokolni akarlak,
nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly.
Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz.
álmomban látott kép vagy,
és én nem kereslek ébren,
majd ha tudlak, nem kereslek.
Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni,
mohó markolással és cirógatással.
Tévedés, hogy megszerettelek,
nem megszerezni, nem birtokolni akarlak,
nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly.
Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz.
És hallgatsz
miközben falak
épülnek s omlanak
bennem – ellened
de már se erőm, se hitem.
Múlt álom vagy
röppenő remény
kesernyés ébredés
És még mindig hallgatsz:
néma várad hiába ostromolnám.
Csak vert sereg vagyok
halkuló patadobogás
korhadt kerítésre
felfutó lepkeszirmúfolyondárvirág.
miközben falak
épülnek s omlanak
bennem – ellened
de már se erőm, se hitem.
Múlt álom vagy
röppenő remény
kesernyés ébredés
És még mindig hallgatsz:
néma várad hiába ostromolnám.
Csak vert sereg vagyok
halkuló patadobogás
korhadt kerítésre
felfutó lepkeszirmúfolyondárvirág.
