Én, én vagyok. Sem több, sem kevesebb. Kicsit őrűlt, esőben mezitláb táncolós, felhők felett repülős, mindenkit szeretős, szeretni merő bátor lélek vagyok. Nem bírálok, és nem ítélkezem. Elfogadom, hogy olyan vagy amilyen vagy. Mert Te, Te vagy.Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent ami él, s élt. Téged is. Mert mersz ember lenni. Vagy azért mert nem. Mersz szeretni. Vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De akik igen, az talán már érti mit jelent szeretni...
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.
A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, amíg a szeretet odaad mindent.
A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!
Mindent, ami születik,
táplálni kell ahhoz, hogy éljen.
Önmagában senki se életképes,
mert önmagát táplálni képtelen.
A szeretet is folyton táplálni kell.
Először az ember akarja szeretni a világot,
és a világ erre úgy válaszol,
hogy elkezdi szeretni, az Embert.
Akkor már csak viszont kell szeretni.
Lehet, hogy nem mindig kegyes hozzám,
de talán csak olyankor, ha hűtlen vagyok,
és nem érzi, a szeretetem.
Ha elfelejtem szeretni a világot.
De általában azt érzem,
hogy együtt van velem,
segít, ha rossz a kedvem
megmosolyogtat egy pajkos kis felhővel,
ha nagyon vágyom a melegre,
küld egy aprócska napsugarat.
Szeretem a világot, ezért ő jó hozzám.
Talán, ha nem szeretném,
ő se kedvezne nekem.
Szeretem, és viszontszeret,
Szeretlek és viszontszeretsz. Érzem....
Az én szeretetemet
a Te szereteted tartja életben.
Táplálja, ne halljon éhen.
Szeretsz és szeretlek,
hiába tagadnád, hiába tagadnám
A szeretet, ha táplálva van,
megszüli a szeretetet.
Akartam a világot szeretni,
mert tőle kaptalak,
mert a szeretet is tőle kaptam.
Akartam látni, hát megláttam,
szép a világ. Szeretem.
Ő is szeret. Érzem.
Egymás szeretetét tápláljuk.
táplálni kell ahhoz, hogy éljen.
Önmagában senki se életképes,
mert önmagát táplálni képtelen.
A szeretet is folyton táplálni kell.
Először az ember akarja szeretni a világot,
és a világ erre úgy válaszol,
hogy elkezdi szeretni, az Embert.
Akkor már csak viszont kell szeretni.
Lehet, hogy nem mindig kegyes hozzám,
de talán csak olyankor, ha hűtlen vagyok,
és nem érzi, a szeretetem.
Ha elfelejtem szeretni a világot.
De általában azt érzem,
hogy együtt van velem,
segít, ha rossz a kedvem
megmosolyogtat egy pajkos kis felhővel,
ha nagyon vágyom a melegre,
küld egy aprócska napsugarat.
Szeretem a világot, ezért ő jó hozzám.
Talán, ha nem szeretném,
ő se kedvezne nekem.
Szeretem, és viszontszeret,
Szeretlek és viszontszeretsz. Érzem....
Az én szeretetemet
a Te szereteted tartja életben.
Táplálja, ne halljon éhen.
Szeretsz és szeretlek,
hiába tagadnád, hiába tagadnám
A szeretet, ha táplálva van,
megszüli a szeretetet.
Akartam a világot szeretni,
mert tőle kaptalak,
mert a szeretet is tőle kaptam.
Akartam látni, hát megláttam,
szép a világ. Szeretem.
Ő is szeret. Érzem.
Egymás szeretetét tápláljuk.
